Igazi gyöngyszem Andrew első magyar nyelvű dala

Karsai J. András, akit zenei előadóként Andrew néven ismerhetünk, igazi kaméleon, a szó nemes értelmében. Az előadóművészet számtalan ágában otthonosan mozog: első pantomimes projektjét már 2000-ben megalapította, 2009-ben a Madách Színház stúdiójában diplomázott, mint musical színész, majd 2010-ben a Magyar Táncművészeti Főiskolán szerzett újabb diplomát táncos és próbavezető szakon.   

Énekesként 2014-ben debütált Ultimate című pörgős indulójával. Ezt követte a Keep on smiling, mely 2015-ben bekerült a Music Channel legtöbbet játszott dalai közé. Harmadik, szintén angol nyelvű kislemezdala 2015 decemberében jelent meg Splendor Avenue címmel, a dalhoz készült videoklip pedig 2016 januárjában látott napvilágot.

Noha az eddigi dalok kivétel nélkül angol nyelvűek voltak, Andrew minden esetben tudatosan törekedett arra, hogy ne újabb „klisé dalokat” készítsen, hanem olyan mondanivalót fogalmazzon meg bennük, melyekről viszonylag kevesen énekeltek ez idáig.

  

A Hívlak című legújabb szerzemény a sokoldalú előadóművész első magyar nyelven megjelent dala. Talán nem véletlenül: a lágy dallam és az egyszerűség ezúttal magyar nyelvért kiáltott. Kiemelendő, hogy Andrew korábbi dalainál mindig voltak segítők a dallam vagy a szöveg megalkotásában – többek között Andrási Gertrúd, Bartha Ákos Dannona, és Teknős Eszter – az új dal zenéjét és szövegét viszont Andrew teljesen egyedül írta, ami azért is dicséretre méltó, mert ha nem tudtam volna, hogy ez egy saját szöveg, biztos vagyok benne, hogy az első meghallgatás után arra asszociáltam volna, hogy egy megzenésített József Attila verset hallok.

 

A Hívlak egy olyan dal, amit mindenképpen érdemes többször meghallgatni, mert újabb és újabb gondolatokat generál a hallgató fejében. Hogy kihez is szól a dal, és hogy pontosan „mi volt ezzel a művész célja”, úgy gondolom, ahányan csak meghallgatjuk, annyiféleképpen értelmezhetjük. És ebben pont ez a szép.

Zenetörténeti tapasztalatok alapján egy dolog biztos: ha egy dal által a hallgató érzései és gondolatai is teret nyerhetnek, az semmiképp sem sülhet el rosszul.

Takó András

Fotó: Lőrik László
(A cikk 2016. novemberében jelent meg a Kultúrprojekt Online Magazinban.)