Bátran
ki merem jelenteni, hogy Fehér Gábor országunk egyik legtehetségesebb férfi
énekese, zenésze. Amellett, hogy elképesztő hallással rendelkezik, személyisége
is rendkívül inspiráló. A hajdani Cotton Club Singers oszlopos tagjával
beszélgettem, azonban a múlt abajgatása helyett én sokkal inkább Gábor
gondolataira, illetve aktuális zenei tevékenységeire voltam kíváncsi.
Rögtön egy mélyebb,
filozófikusabb kérdéssel kezdeném. Egy televíziós műsorban azt mondtad nem is
olyan régen, hogy „az emberek külső lehetőségei változnak, de a belső
lehetőségeik ugyanazok”. Kifejtenéd ezt a gondolatot?
A
külső lehetőségeink változnak, hiszen öregszünk. A belső lehetőségek a
vágyaink, a céljaink. Onnantól kezdve, hogy ezek megjelennek az életben,
megvannak, és a külső lehetőségekhez képest ezek nem változnak. Legalábbis
annyit nem, mint a külsőek.
Szintén te mondtad, hogy „a
kreatív ember lehetőségeinek csak önmaga a gátja”. Ezt a konklúziót személyes
tapasztalások útján vontad le, vagy alaposan körülnéztél a világban és ezt
vélted felfedezni?
Szimplán
ezt gondolom. Nyilván a saját életünkből tudunk a legtöbbet tapasztalni. Meg
lehet próbálkozni mások életének fejtegetésével, de az kívülről nagyon nehéz.
Viszont a sajátunkat meg tudjuk, amennyiben tisztában vagyunk a külső és a
belső lehetőségeinkkel. A kreatív ember fejlődésének egyetlen gátja saját maga:
ha lusta, ha nem teljesít, ha nem vág bele valami újba, vagy ha nem lépi meg azt
a fejlődési szintet, amire egyébként képes lenne.
2009-ben megalapítottad a
Singer Street nevű acappella formációt, melynek tagjai rajtad kívül nővéred,
Fehér Adrienn, továbbá Bartus Patrícia és Czutor Ignác. Honnan jött a formáció
neve?
Nem
tudom. Komolyan. Egyszer csak úgy lett. Csak később derült ki számunkra, hogy
van egy ilyen utca Londonban.
Aki hallott/látott titeket
élőben az tudja, hogy valami elképesztő összhang van négyőtök között. Nagyon
kíváncsi vagyok, hogy te miben látod ennek a harmóniának a titkát.
Hm…
ez egy nagyon nehéz kérdés. Nem akarok olyan kliséket mondani, hogy a szeretet
vagy hasonlók. Egész egyszerűen az az igazság, hogy nem tudom megmondani… Azt
tudom, hogy valami van, és hogy ez a valami működik. Nehéz megfejteni, honnan
ez a harmónia. De talán nem is megfejteni kell, hanem egyszerűen csak
használni, és persze végtelenül hálásnak lenni érte.
Kim Nazarian, a Grammy-díjas
New York Voices egyik énekese is nyilván látott bennetek valami pluszt, hiszen
idén október 1-jén - a zene világnapján - egy színpadon léphettetek fel vele
Fertődön. Érhet egy énekest ennél nagyobb megtiszteltetés?
Eleve
az megtiszteltetés, hogy eljött, hogy igent mondott. Az én olvasatomban -
persze számtalan remek formáció létezik - de úgy vélem, hogy a vokális jazz
terén messze a New York Voices a legjobb quartet az egész világon. És ami
fantasztikus, hogy nem egy sztárral, nem egy világhírű tehetséggel, nem egy New
York Voices taggal találkoztam, hanem egy emberrel, aki már a reptéren a
nyakamba borult, és akivel aztán végignevettük az egész utat. Mikor a színpadon
álltunk, elrepített bennünket olyan messzire, amennyire csak lehet.
Fantasztikus élmény volt! Az biztos, hogy hatalmas adag plusz energiát hozott
az életembe.
2011-ben a Grazban megrendezett
Vocal Total Competition győztesei lettetek jazz kategóriában. 2012-ben egy
taiwani acappella világverseny (TCMC Competition) első helyezettjei lettetek
két különböző kategóriában (jazz, performance). Az ember azt hinné, hogy ilyen
komoly szakmai sikerek után meghajol előtte az egész magyar média, mégis, egy
szűk rétegen kívül alig tudnak erről az emberek…
Ez
több dolognak tudható be. Egyrészt a média ma egész másról szól, mint egy
rétegzenét képviselő együttes sikereinek firtatása. Ezzel párhuzamosan
természetesen megkerestük azokat a médiumokat, melyek szívesen foglalkoznak az
együttesünk tevékenységeivel, de mint említettem, ez rétegzene, így a
lehetőségeink is korlátozottabbak...
A lemezkészítést sem
sietitek el, hiszen hét év után idén fog megjelenni az első hivatalos Singer
Street lemez.
Mindennek
megvan a maga ideje. Erre a lemezre most érett meg az idő és a csapat.
Milyen dalok kerülnek a
lemezre?
Haydn
szerzemények, illetve az ő kortársai műveinek feldolgozásai, az őt időben
kicsit megelőző és az őt követő zeneszerzők munkásságaira gondolva, mint pl.
Mozart és Handel. Már az utómunkálatok folynak, bízom benne, hogy pár hét
elteltével már kézzelfogható lesz ez az anyag.
Kizárólag acappella
formátumban csendülnek fel a lemez dalai, vagy hangszeres változatok is
lesznek?
Kettő
teljesen acappella dal lesz hallható. A többi mind hangszeres kísérettel
csendül majd fel. Mint amilyen a Cotton Club volt. Csak ez nem az. (Nevet)
A dalok kiválasztásánál
demokrácia volt, vagy elsősorban te választottad ki őket, és a többieknek
csupán a választás illúzióját hagytad? Őszintén!
Mindenki
részt vett a dalok kiválasztásában, de nem tagadom, hogy nagy feladat volt,
mivel Haydn korszakának legtermékenyebb zeneszerzője volt és egy igen színes
paletta állt rendelkezésre, hogy csemegézzünk. Cseke Gábor zongorista
barátommal tizenegy dalt hangszereltünk és állítom, hogy életem egyik
legkeményebb feladata volt. Nagyon kellett törekedtem a maximalizmusra. Nem
engedhettem meg, hogy gagyit adjak ki a kezemből, már csak Kim Nazarian neve
miatt sem, aki ötleteivel és belső hallásával rengeteget segítette a
munkafolyamatot.
Eddig csak formációkról
beszéltünk, de nem szeretné megmutatni Fehér Gábor, hogy szólóban mire képes?
Köszöni,
de nem szeretné. Fehér Gábor egy tipikus csapatjátékos. Nem akar szólózni.
Képes rá, meg jópofa, de nem érzi, hogy ez lenne a fő csapásirány.
Végig olyan komoly szakmai
dolgokról beszélgettünk, hogy aki nem ismer, nem biztos, hogy ezt az interjút
olvasván elhiszi, hogy amúgy valami elképesztő humorod van…
Hát
mert komolyak voltak a kérdések! A komoly kérdéseket pedig nem bagatelizáljuk el!
(Nevet) De minden olvasónak szívből üzenem, hogy az élet sokkal, de sokkal
könnyebb, ha az embernek van humorérzéke.
Takó András
(Az interjú 2016. novemberében jelent meg a Kultúrprojekt Online Magazinban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése