Wodala Barnabás: „Minden embernek feladata, hogy hallassa a hangját”

Hazánk legismertebb acappella csapatának konferansziéja, aki nem mellesleg a biológiatudományok doktora és két gyermek édesapja. Egy stabil énekhanggal és stabil értékrenddel rendelkező igazi karakterrel, Wodala Barnabással beszélgettünk többek között az új felállásról, az új tervekről, egy új kezdeményezésről, de még egy újabb szakmai elismerésről is.

A Fool Moon Acappella Fesztivál keretein belül idén került először megrendezésre a KóSza – Kórusok Szabadon elnevezésű rendezvényetek. Honnan jött az ötlet, hogy Szeged város különböző pontjain kórusok adjanak mini koncerteket?

Feltétlenül fontos megemlítenem, hogy ennek az egésznek a gerincét Miki képezte és tulajdonképpen az ő ötlete volt. Külföldön járva számtalan kórussal találkoztunk, amelyeknek a tagjai nem feltétlenül professzionális zenészek, hanem szimplán lelkes zenerajongók, akik a szabadidejüket az éneklésnek szentelik. Így alakulnak ki kórusok professzionális karvezetővel, akik már nem csak komolyzenei, hanem könnyűzenei műveket is visznek a próbákra. A kóruséneklés ma már mindenki számára elérhetővé vált, nem szükséges hozzá zenei előképzettség. Szeged egy elképesztően gazdag kóruskultúrával bíró város, de az utóbbi időben egyre inkább az jellemző, hogy csupán a kórustagok látogatják egymás koncertjeit. Miki egyszerű és nagyszerű ötlete annyiból állt, hogy ezek a kórusok menjenek ki az utcára, hallassák a hangjukat, mutassák meg csodás harmóniáikat olyan emberek füle hallatára és szeme láttára, akik nem hogy koncertekre nem járnak, de azt sem biztos, hogy feltétlenül tudják, ilyen sok kórus van. 

Lesz ebből hagyomány vagy ez egyszeri alkalom volt?

Elképesztően jól sikerült a rendezvény, és bár eleve hosszabb távon gondolkodtunk, a számtalan pozitív visszajelzés abszolút megerősített minket ebben a gondolatban, így biztosan állíthatom, lesz folytatás.

A tavalyi acappella fesztiválon még Zentai Márk is a csapat részét képezte, időközben azonban kivált az együttesből. 

Amikor Márk csatlakozott a csapathoz, akkor egy évet ígért biztosra. Az ő saját zenekara, a Mörk, mindig is szívügye volt, és azt szeretné teljes erőbedobással csinálni. Szerencsére nagyon jól alakultak a dolgai, és mi szívből örülünk annak, hogy beteljesülhetnek az ambíciói. És bár egy évet ígért, két évet töltött el velünk. Végül meghozta ezt a döntést, ami nem volt könnyű. Úgyhogy Márkunk már nincs, viszont van nekünk egy Vavra Bencénk. (Mosolyog.)

Hogyan merült fel az ötlet, hogy Vavra Bence legyen a hiányzó ötödik hang?

Bencét már ismertük korábbról, mint kiváló vokalista, illetve különböző formációkban is láttuk. Érdekes, hogy Márk is pont rá gondolt potenciális utódjául, úgyhogy nagyon egy irányba vezetett minden szál. Bencéről tudni kell, hogy nem véletlenül énekel annyi helyen, hisz ragyogó hangú tehetség.  Mivel a vokális zene közel áll a szívéhez, nagyon könnyen tudott igazodni a csapat szellemiségéhez. Sőt, nem is kellett igazodnia: az első percben felvette velünk a ritmust.

Úgy tűnik, hogy Bence a tehetségén túl szerencsét is hozott a Fool Moon életébe, hiszen az I. Moszkvai Tavaszi Acappella Fesztiválon 1. helyezést értetek el.

Márk akkor még állandó tag volt, de arra az időre neki már pont volt egy koncertje, úgyhogy Bence számára ez igazi próbatétel volt, rögtön fejest kellett ugrania a mély vízbe. Mivel rengeteg helyen kellett fél órás műsorokat adnunk, ez még inkább meggyorsította Bence velünk való együttrezdülését a színpadon. Az pedig, hogy ez milyen jól sikerült, bizonyítja, hogy a kis létszámú acappella csapatok kategóriáján belül elhoztuk az első díjat, ami azért is nagy szó, mert 168 csapat vett részt a megmérettetésen, és a mi kategóriánkban körülbelül 100 csapat indult. Remekül éreztük magunkat, nagyon mókás szituációkba keveredtünk. Minden szempontból hatalmas élmény volt, és nagyon sokat fejlődtünk. 

Az együttes életében meghatározó szerepe van az intelligens humornak. Gondolom, ez mind a külföldi, mind a hazai területen nagyban hozzájárul a produkcióitok sikeréhez.

Törekszünk mindent viccesen felfogni, de ez nem tudatos. Mi a kezdetektől fogva így viccelődtünk egymással és ezt most már a színpadon sem rejtjük véka alá. Nagyon örülünk, hogy a közönség érti a poénokat és velünk tud nevetni, mert ez tényleg belülről jön, mi ilyenek vagyunk, ha akarnánk, akkor sem tudnánk máshogy poénkodni. De stand-up showba azért nem fog átmenni a műsor! (Nevet.)

A humorotok mellett viszont nagyon stabil értékrenddel is bír a csapat együtt és külön-külön is. Te magad is láthatóan hangot adsz a közösségi oldaladon az esélyegyenlőség és a szolidaritás elveinek.

Van köztünk egy olyan egyezség, hogy markáns politikai vagy társadalmi szerepvállalással kapcsolatos dolgokat nem viszünk a színpadra. Viszont én magánemberként egyre fontosabbnak tartom, hogy hallassam a véleményem. A világ az utóbbi időben egy olyan irányba kezdett el menni, amivel nem féltétlenül értek egyet. Azt gondolom, hogy minden embernek a feladata, hogy ha valamivel nem ért egyet, igenis hallassa a hangját, mivel mások eltérő nézőponton ugyanúgy hallatják, sőt… Törekszem arra, hogy részemről ez ne háború legyen, hanem eszmecsere. De csendben maradni nem fogok. 

A csapatban mindenkinek megvan a maga szerepe. A te szereped a konferanszié. Ez véletlenül alakult így vagy tudatosan készültél rá a kezdetektől?

A csapatban a szerepek teljesen spontán alakultak ki. Ami a konferálást illeti, a többiek észrevették, hogy ez egy nekem való feladat, ráadásul szeretem is csinálni. De tényleg nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindenkinek megvan a maga szerepe, legyen az akár egy háttérmunka, stúdiózás, ügyintézés vagy más, a közönség számára kevésbé látható feladat. Nagyon örülök, hogy mind az öten rendelkezünk olyan képességekkel, amelyek külön-külön is erősítik a csapatot.

Koncertek végén szintén kellő humorral megfűszerezve promotálod a lemezeiteket, miközben a világ egyre inkább az online tartalomfogyasztás irányába tendál. A Fool Moon álláspontja ebben a kérdésben a fizikai formátum vagy az online streaming felé hajlik?

A helyzet az, hogy a világban történő technikai fejlődésnek útját állni nem lehet és nem is érdemes. Én például Spotify felhasználó vagyok, ez nem titok, és bár rendelkezem egy nagyobb lemezgyűjteménnyel, szerintem vesztes álláspont azt hangoztatni, hogy az emberek csak CD lemezek vásárlásával fogyasszanak zenét. Viszont a koncertek végén annyira jól esik adni valamit a közönségnek a koncertélményen túl! Egy letöltési linket nem lehet a másik ember kezébe adni. Egy albumnak van ízléses grafikája, alá tudjuk írni, aktualizálni tudjuk az adott estére. Mi ezért ragaszkodunk a lemez formátumhoz, nem pedig a gazdasági okok miatt.

Legutoljára a Trónok harca főcímdalának acappella átirata, illetve a Krumplis Hal névre elkeresztelt Bud Spencer és Terence Hill filmek dalaiból álló válogatással rukkoltatok elő. Jól érzékelem, hogy készülőben van egy filmzenei album?

Nem titok, hogy benne van a tarsolyban egy olyan lemeznek az elkészítése, amin filmdalok hallhatók acappella változatban, de hogy mikor készül el, azt ne kérdezd. (Nevet.) 

Mészáros Tomi több formáció tagja és szóló dalai is jelentek meg, Molnár Gábor profi szinten fotózik és animációkat készít, Németh Miki a holland Rock4 acappella csapat tagja, Vavra Bence életében pedig ott a ByTheWay. Ennek fényében hogy lehetséges összeegyeztetni a fellépéseket? És akkor a próbákról még nem is beszéltünk…

Igen… hát a logisztika nem egyszerű, valóban. (Nevet.) A próbákat általában a fellépésekhez igazítjuk vagy valami más olyan eseményhez, amikor együtt van a csapat. Mindenkinek megvan a maga kötelessége és olyan érdeklődési köre, amitől nem akarunk és nem is nagyon tudnánk elszakadni. A számítástechnika itt viszont nagyon sokat segít: van az együttesnek egy közös naptára, amire mindenki rálát, valamint van az együttes minden tagjának külön naptára, amire szintén mindenki rálát. Ez így azért jelentősen megkönnyíti az egyébként valóban nem könnyű egyeztetési feladatokat.    

Mint biológus doktortól és mint acappella előadótól szinte muszáj megkérdeznem beszélgetésünk végén, hogy mit lehet tenni a különböző megfázásos betegségek elkerülése érdekében? Van-e valami biztos módszered, személyes tanácsod?   

Erre biztos módszer nincs, de a kockázatokat azért nagymértékben lehet csökkenteni. Tudom, hogy az egyik legnehezebb dolog, de muszáj időt szánni a pihenésre. Nem kell megvárni azt az állapotot, amikor az emberből űzött vad lesz, abból semmi jó nem sül ki. Én például rendszerint olyankor fázom meg, amikor túlhajtom magam. Hogy melyik fontosabb: a lelki vagy a testi egészség megőrzése, ez szerintem lelki beállítottság kérdése, hiszen aki szenzitívebb, izgulósabb típus, annál valószínűleg nagyobb szerepe van a lelki tényezőknek. Pihenésre viszont mindenkinek nagyon nagy szüksége van, de természetesen ne felejtsük el a gyümölcsöket, zöldségeket, a változatos táplálkozást. A megelőzésnél nincs fontosabb. Ilyen szempontból pedig a bőséges vitaminbevitel és folyadék-utánpótlás az alfája és omegája mindennek. 

Takó András

Fotók: Höltz Gergely, Nagy Sugár