Auth Csilla: "Nincs az a pénz, amiért zsűrizni mennék"

 
Nem is tudom, hogy Auth Csilla hangja, világlátása vagy embersége fogott meg először. Csillának tartása van, és elvei, melyekből nem enged. Igazi példakép azok számára, akik a mai világban a következetességet tűzték ki célul. Nem szeretne megélhetési énekes lenni, csupán gondolatokat szeretne adni az embereknek, akár dalok, akár rádióműsor, vagy akár Spiritualitás Választerápia segítségével.

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mely fogalom jellemző rád leginkább, és arra jutottam, hogy a misztikum a legkifejezőbb. Van benne igazság? 

Pedig nyitott könyv vagyok. (Nevet.) Nem, szerintem nem ez a leghelyesebb megfogalmazás. Én inkább azt mondanám, hogy bennem talán erősebb az a „visszahúzódó én”, ami alkalmatlanná tesz valakit arra, hogy sztár legyen. Persze, nekem nagyon sok segítőm volt, és nagyon sok támogatást kaptam abban, hogy színpadra mehessek, de soha nem az volt a motiváció, hogy ott legyek. Egyszerűen muszáj volt a színpadon lennem azért, hogy azt csinálhassam amit szeretek és amihez értek.

Az emberek első sorban énekesnőként ismernek, mégis, mostanság mintha kevesebbet hallani rólad, a dalaidról… 

Ez azért lehet, mert általában az emberek mindig az újdonságokra kíváncsiak. Régen, amikor lejöttem a színpadról a műsor végén, akkor még visszatapsoltak, még rajongtak, még akartak. Most nem. Tetszik a műsor, ezt érzem és hallom, nem ezzel van baj. Csak van ott egy érzés, hogy „oké, de már jöjjön a következő”. És ez jellemzi most a médiát. Rádiók közül is csak egy van, amely régi dalokat játszik, az összes többi csak az újakat. A tehetségkutatókról nem rég olvastam egy cikket, amiben a „mélyről jött fiú” és a „nagyon szegény sorsú lány” kifejezést használták, ezzel arra utalva, hogy aki csak szimplán tehetséges, az kevésbé érdekes, mint aki mögött egy nehezebb sors vagy érdekes háttértörténet áll.

Az jutott eszembe, hogy te az elveid miatt tulajdonképpen sok pénztől esel el.

Igen, ez bizonyára így van… Tőlem például sokszor kérdezik, hogy mennék-e zsűrizni egy tehetségkutatóba, ami nyilván rengeteg pénzzel járna, de én erre azt mondom, hogy nincs az a pénz, amiért zsűrizni mennék. Ki vagyok én, hogy másokat bíráljak? Nem fogom megmondani valakinek, hogy „ne haragudj, de te ilyen és ilyen vagy”. Ez tőlem távol áll. De mi is volt az eredeti kérdés?

Hogy sok pénztől esel el…

Igen... Viszont boldog ember vagyok!

A weblapodon olvastam, hogy „a bulvársajtó örök ellensége” jelzővel illeted magad. Mennyire volt nehéz megtanulni, hogy csak olyan felkérésekre mondj igent, amellyel te magad is azonosulni tudsz?

Igazából a sajtómegjelenésekre kellett nagyon sok energiát fektetnem eleinte. Amikor én indultam a pályán, akkor indult rengeteg bulvármagazin is. Minden héten egy újabb asszisztens vagy egy újabb gyakornok hívott fel, hogy épp mi történt velem. Úgy kellett kezelnem az összes újság gyakornokát, hogy ne sértődjenek meg, és hogy egyszerűen csak értsék meg, hogy a magánéletemet nem akarom megosztani az emberekkel. Ebbe beletelt egy pár év, de aztán leszoktak rólam.   

Egyáltalán nem vagy jelen közösségi oldalakon, ahol az előadók kvázi ingyenesen promózhatják magukat. Azért valljuk be, hogy manapság igen ritka, ha egy előadó nem él a Facebook kínálta lehetőségekkel.

Alkalmatlan vagyok rá. Egyszerűen nem érdekel. A karrierem körülbelül 15 évét úgy éltem, hogy nem volt erre szükség. Tisztában vagyok vele, hogy minden változik, és hogy haladni kell az idővel, és bele kellene ebbe menni, de valahogy mégse megy. Nem hogy énekesnőként nem vagyok fent Facebook-on, de magánemberként se. Szerintem az egész Facebook nagyon rossz irányba visz. Azt gondolom, hogy a fejlődés útján egy nagyon fontos mérföldkő az, hogy képes legyél másokat nem megítélni. A Facebook pedig totálisan ellene megy ennek, mert szinte az egész csak arról szól, hogy te mit gondolsz másokról. Nyilván van jó oldala is, értem én, de tetszik vagy sem, én vagyok fent. Ez van.

Nem csak énekesnő vagy, hanem SVT tanácsadó is, ezt valószínűleg kevesebben tudják rólad. Elmesélnéd, mi az az SVT, illetve hogyan lettél tanácsadó?

Az SVT az a Spirituális Választerápia rövidítése. Ez egy olyan módszer, ami a tudatalattiból tisztítja a blokkokat. Hiába akarunk mi egyes dolgokat megvalósítani - például egészségesnek vagy gazdagnak lenni, boldog párkapcsolatban élni, stb. - ha a tudatalattinknak olyan sérülései vannak, amelyek ezekben meggátolnak minket. Az SVT egy olyan módszer, amely ezeket a blokkokat feltárja és ki is tisztítja. Évekkel ezelőtt, mikor először voltam egy tanácsadáson, azt éreztem, hogy egy óra alatt megváltozott az életem. Fél évig jártam folyamatosan tanácsadásokra, mikor mondta a tanácsadó, hogy ezt bárki meg tudja ám tanulni, nem kellenek médiumi adottságok. Eleinte magamat tisztogattam, később ismerősöket is. Az egész SVT-s életem szinte magától megadatott, és ezért nagyon hálás vagyok.

Fizikai síkon mit teszel az egészséged megőrzéséért?

Próbálok nagyon egészségesen táplálkozni. Nem eszem állati terméket, de még tejterméket sem. Ez sokak szerint nem feltétlenül egészséges, de én ezt tapasztalatból így alakítottam ki, nekem ez jó. Növényi táplálékot eszem, és mielőtt megkérdezed, hogy „na de akkor mit eszel?”, elmondom, hogy zöldséget, gabonát, gyümölcsöt, magokat. Nagyon sok mindent lehet így is enni. Rendszeresen sportolok, bár néha nehéz magam rávenni. (Nevet.) Különféle kardio edzéseket csinálok, súlyzózom, erősítek, valamint jógázni is szoktam.

EgyensúlyCentrum néven létrehoztál egy tánciskolát túlsúlyos fiatalok számára. A központ több évig sikeresen működött, végül azonban már nem tudtad felvenni a versenyt a tévé és laptop képernyőivel, és az EgyensúlyCentrum bezárt.

Igen, sajnos már nem működik… de nekem ez egy örök álom marad, hogy újraindítsam, mert láttam a gyerekek arcát, hogy milyen volt, amikor bementek, és milyen volt, amikor kijöttek az óráról. Mint akiket kicseréltek! Egyébként nagyon hasonlít arra, mint amit egy SVT tisztítás után látok a kliensen, vagy akár egy koncert után az embereken, hiszen itt is adsz valamit másoknak. Ezek a gyerekek a periférián vannak, és azt hiszik, hogy ők nem méltók arra, hogy a társadalom tagjai legyenek. Kiközösítik őket, és később beteg felnőtt válik belőlük. Láttam, hogy a tánc jó, és hogy használ. De egyrészt manapság mintha kevésbé lennének következetesek a szülők, mint ahogy az az én gyerekkoromban volt, másrészt ahogy te is mondod, a különféle képernyők mindig erősebbek.

A Bézs Rádióban heti rendszerességgel hallható „A teljesség igényével” című műsorod. Mit érdemes róla tudni?

Fodor Jánossal még a Calypso Rádióban dolgoztam együtt. Felhívott, hogy nem lenne-e kedvem rádiózni. Szerintem, aki valaha rádiózott, az nem tudja elfelejteni életének azt a korszakát. Nem tudom, hogy mit tud egy tévé, de az biztos, hogy a rádió egyfajta függőséget okoz. Azonnal igent mondtam. A műsorokban olyan emberekkel beszélgetek, akik spirituális, ezoterikus, vagy bármilyen egészségmegőrző, egészséghelyreállító, egészségfenntartó módszereket alkalmaznak. A kineziológiától kezdve a masszázsokon át a különféle diétákig. Illetve vannak néha olyan műsorok, amikor valamilyen híres ember a vendégem, és arról kérdezem őt, hogy mit tesz az egészsége megőrzése érdekében.

Október 15-én a MOM Kulturális Központban Cserháti Zsuzsára emlékeztek Koós Rékával és Tunyogi Bernadettel. Milyen dalokra és milyen hangulatra számíthat a közönség?

Ez a koncert részletekre van osztva, és Zsuzsa különböző korszakaiból különböző dalokat mutat be. A kezdő korszakából valók olyan dalok, mint az Édes kisfiam, az Árva fiú, a Kicsi, gyere velem rózsát szedni. Van egy része a koncertnek, ahol a nagyívű dalok szólalnak meg, mint a Boldogság és én, vagy a Boldogság, gyere haza. Van egy angol nyelvű szegmens, mivel ő nagyon sokat dolgozott külföldön, ott hallható többek között a Yesterday vagy a New York, New York, és van egy záró rész, amiben a visszatérése utáni dalok hallhatók, mint például az Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, a Hamu és gyémánt, vagy az Új élet kezdődött veled. Nagyon fontos megemlítem, hogy a Studio11-gyel játsszuk el ezeket a dalokat. Bernadettről és Rékáról pedig tudjuk, hogy ők bármit el tudnak énekelni, és nem is akárhogy! Igazán tehetségesek voltak mindig is, és most már annyi mindenen átmentek, hogy amit egy igazi énekesnőnek tudni kell, azt ők ketten tudják. A Studio11 pedig egy olyan fantasztikus zenekar, akik mindig szívvel és hozzáértéssel játszanak.

Van a kedvenc dalod Cserháti Zsuzsától?

Igen, a Hamu és gyémánt. Őszintén, nem is tudom, van-e a saját dalaim között olyan, amit ennyire jó énekelni… Szerinted?

Nincs.

Ugye? A Hamu és gyémánt valami fantasztikus. Sokat gondolkozom, mitől jól énekelhető egy dal, mert attól, hogy jó egy dal, még nem biztos, hogy jól is énekelhető. Nyilván nagyon fontos a hangszerelés, a dallamív, az, hogy legyen mondanivalója, üzenete a dalnak, illetve hogy a versék is jól énekelhetőek legyenek. Nagyon kedves dalszövegíró barátnőm, Szabó Ági szokott sokat keseregni, hogy mire írjon szöveget, mikor a mostani daloknál a versékben nincs szótag. Gyakran három szótagból áll egy sor. Arra pedig mit lehet írni? …

A legelső lemezed 1998-ban jelent meg „Egy elfelejtett szó” címmel. Ennek hamarosan 20 éve! Tervezed, hogy ezt valamilyen módon megkoronázod?

Nem vagyok egy jubileumozó, nem szeretek ünnepelgetni. Elképzelhető, hogy egyszer egy best of cd-t kihozunk, de az nem olyan egyszerű. Kell hozzá kiadó, sajtókampány, és sok ember, aki elvégzi a munkának azt részét, hogy ne csak megcsináljuk a lemezt, de az el is jusson emberekhez.

Esetleg valami zenei újdonságra számíthatunk tőled a közeljövőben?

Tudom, hogy sokan várják tőlünk „öregektől” is az újdonságot, mert nekünk is van rajongótáborunk, és van, aki hiányol minket. Pont tegnap találkoztam valakivel egy SVT tisztításon, aki azt mondta nekem, hogy „téged én bevonzottalak, mert mostanában szinte csak a Nem tudok nem gondolni rádot hallgattam”. Viszont azt látom sajnos, hogy a kevésbé tartalmas produkciók száma nő. Lehet, hogy nem most van itt az én időm. Majd meglátjuk.

Takó András

Fotók: Falus Kriszta

(Az interjú 2016. augusztusában jelent meg a Kultúrprojekt Online Magazinban.)